1. fejezet

Utazás Barcelonába

Jenny szemszöge:

-Megjött a posta!- kiabálta Sofia néni, az új bejárónőnk. Izgatottan futottam le a lépcsőn, hátha nekem is érkezett valami.

- Nekem jött levelem?- néztem kíváncsian Sofia néni kezére, amiben ott tartotta a három papírt.

- Tessék angyalom, azt hiszem ez a tiéd.

- Köszönöm Sofia néni- nyomtam egy kedves puszit az arcára, majd a boldogságtól ugrándozva mentem fel a lépcsőn. Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra, majd kibontottam a borítékot, melyet a nagyim küldött.Az állt benne, hogy menjünk el hozzájuk látogatóba. Ennek nagyon megörültem, ugyanis a nagymamám Barcelonában él, ahová mindig is el akartam jutni. Azért, mert ugyan nem szeretem a focit, de nagyon imádom Lionel Messit. Ő a kedvenc játékosom. Mindig is szerettem volna találkozni vele. Ismét lefutottam a lépcsőn, immár sokkal boldogabban. A konyhát vettem célba, majd széles mosollyal be is nyitottam. Anyáék kérdően rám néztek, mire előkaptam a levelet, és vártam a reakciójukat.  szüleim bele egyeztek az utazásba. Joe, a bátyám először nem akart jönni, de hála az égnek meggondolta magát. Nem tudom mit csináltam volna, ha nem jön velünk. Számomra csak úgy teljes egy vakáció, ha mind együtt vagyunk. A szüleim mondták, hogy holnap reggel indulunk. Estefelé be is pakoltunk.

Másnap reggel anya keltett fel, hogy készülődjek, mert pár óra múlva indul a gépünk. Kipanttantam az ágyamból, és a fürdőszobába mentem. Elkészülődtem, majd fel is öltöztem. Egy egyszerű, mégis nagyszerű összeállítást választottam:

A reggeli után az egész család indulásra kész volt.Még Sofi néni is eljött velünk,aki nagyon jól ismerte a nagyit. Juhúúú!Kocsival kimentünk a reptérre, és hosszas várakozás után felszálltunk. Egy kicsit elszomorodtam, amikor elhagytuk Párizst, de a rossz kedvem el is szállt, amint eszembe jutott az úticél.

***

-Ott vagyunk már, ott vagyunk már?- kérdeztem apától megállás nélkül.
-Ne aggódj kicsim, hamarosan odaérünk -válaszolta apa. Kicsit megnyugodtam, hogy nem kell már annyit repülnünk. Unatkoztam, úgyhogy megkértem Joet, hogy kártyázzon velem.

 ***

-Kérem kapcsolják be az övüket, mert megkezdjük a leszállást- jelentette ki a pilóta.

Annyira örültem, hogy végre megérkeztünk. A reptértől nem messze volt a nagyszüleink háza, úgyhogy gyalog indultunk útnak, aminek én cseppet sem örültem.
A nagyi már nagy vidáman várt minket a kapuban. Rögtön a nyakába ugrottam, mert már nagyon rég láttam őt. Arcára széles mosoly húzódott, amikor újra átölelhette rég nem látott unokáit, és még jobban megörült, amikor látta, hogy a barátnője, Sofia néni is velünk jött. Behívott a házba, ahol az orromat rögtön finom illatok csapták meg. Annyira hiányzott már a nagyi főztje. A kedves családi vacsora után az asztalnál ülve beszélgettünk. Elmeséltünk mindent Párizsról. Joe elég hamar megunta a beszélgetést, ezért inkább felment a szobájába. A nagyi felállt és hozzám sétált. Átnyújtott egy ajándékcsomagot, amit kibontva rögtön elsírtam magam.

Prológus

Gondolom minden szurkolólány  ismeri az érzést, amikor a tévékészüléken keresztül megpillantja a kedvencét, amint egy kedves kis mosolyt küld a rajongói felé. Egy hús-vér szurkoló ugyanis minden egyes elkapott pillanatot megragad, hogy csak egy másodpercre is, de láthassa kedvencét tündökölni a pályán. Így voltam ezzel én is.

Soha, de soha nem szerettem a focit. Sőt! Utáltam. De mégis minden egyes Barca meccset a képernyőre tapadva szurkoltam végig. Mert ott volt a kedvencem, Messi. Tudom sokmillióan nézték és élvezték a játékát, mégis ilyenkor olyan érzés fogott el, hogy miattam rúgja gólokat. Tudom, ez így nevetségesen hangzik, de én mégis elhittem.

És soha nem is gondoltam volna, hogy valóra válhatnak a tinilány-álmaim. Pedig de! De azért azt még hozzá tenném, hogy én sem értem el a célom egykönnyen. Sokat törtem magam, azért, hogy oda jussak, ahol most vagyok. Ha érdekel a történetem, akkor olvass tovább! 

 

Sziasztok! Itt a prológus, remélem tetszeni fog a történetem. Ezúttal is szeretném megköszönni, hogy elolvassátok! Még annyit, hogy nyugodtan írjatok megjegyzést! Jöhet hideg-meleg, mindent elfogadok, és persze nekem sem árt néhány építő jellegű kritika.

 Szeretettel, Jenny

Sziasztok! Én Jenny vagyok. Most kezdtem blogot írni. Ez a blog egy fanfiction, amelyben Messi és Jennifer lesznek a főszereplők. Remélem, hogy tetszeni fog és írtok majd nekem kommenteket is. :)