Prológus
Gondolom minden szurkolólány ismeri az érzést, amikor a tévékészüléken keresztül megpillantja a kedvencét, amint egy kedves kis mosolyt küld a rajongói felé. Egy hús-vér szurkoló ugyanis minden egyes elkapott pillanatot megragad, hogy csak egy másodpercre is, de láthassa kedvencét tündökölni a pályán. Így voltam ezzel én is.
Soha, de soha nem szerettem a focit. Sőt! Utáltam. De mégis minden egyes Barca meccset a képernyőre tapadva szurkoltam végig. Mert ott volt a kedvencem, Messi. Tudom sokmillióan nézték és élvezték a játékát, mégis ilyenkor olyan érzés fogott el, hogy miattam rúgja gólokat. Tudom, ez így nevetségesen hangzik, de én mégis elhittem.
És soha nem is gondoltam volna, hogy valóra válhatnak a tinilány-álmaim. Pedig de! De azért azt még hozzá tenném, hogy én sem értem el a célom egykönnyen. Sokat törtem magam, azért, hogy oda jussak, ahol most vagyok. Ha érdekel a történetem, akkor olvass tovább!
Sziasztok! Itt a prológus, remélem tetszeni fog a történetem. Ezúttal is szeretném megköszönni, hogy elolvassátok! Még annyit, hogy nyugodtan írjatok megjegyzést! Jöhet hideg-meleg, mindent elfogadok, és persze nekem sem árt néhány építő jellegű kritika.
Szeretettel, Jenny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése