Kedves olvasóim!
Tudom, hogy már régóta nem voltam fent. De nagyon sok volt a dolgom és nem tudtam megírni a 11. fejezetet. De most hála az égnek lett egy kis időm, hogy megírjam az új részt! Remélem tetszeni fog és írtok véleményt!
Puszika, Jenny
11. fejezet
Az új barátok
Jenny szemszöge:
Még itt vagyok a Kék-Szépségben. Kihozták a kávémat a pincérek. Mire megittam a kávét, dél lett. Most már haza kéne mennem. De úgy gondolom, még egy kicsit sétálok Tappival. Kifizettem a megrendelésem és futottam ki Tappihoz. Szegénynek fél órát kellett rám várnia. Kifűztem a pórázát, mert eléggé becsomóztam. Mentünk hazafelé. Mégsem fogok tovább sétálni, mert szegény Tappi nagyon szomjas.
***
Mikor hazaértünk, Tappit vissza vittem a helyére és adtam neki friss vizet, majd visszamentem bezárni a kaput. Bementem a házba, levetettem a kabátom és a csizmám, mentem beljebb, nem találtam se aput, se anyut, se nagyit, sem pedig papát. Bementem Joe szobájába és ott volt Joe pár fiúval. Biztos amíg sétálni voltam, addig anyáék elmentek valahova, Joe sem szeretett volna egyedül maradni, ezért keresett haverokat és behívta hozzánk. Összesen öten voltak, Joeval beleértve. Oda mentem a szoba elé és az egyik fiú észrevett, és ezt kiáltotta:
-Hé! Ki ez a szép csajszi?
Én furcsán ránéztem Joera.
- Ő a húgom Jennifer.- válaszolta a Joe annak a fiúnak.
Beljebb hívott Joe a szobájába és bemutatta a fiúkat:
- Ők itt Diego, Bob, Tomas és Adam. Őket még 4 évvel ezelőtt egy osztálykiránduláson ismertem meg és most meg felkerestem őket.- mutogatott a fiúkra.
Akkor mégsem most ismerte meg őket.
- Aha! Az jó!- vágtam hozzá.
Egyébként Tomas kiáltott ki, hogy ki vagyok én. Joe még azt is mondta, hogy mindegyik 24 éves, csak Tomas 21. Joe 20 éves. Én pedig 18. De ezt már mindenki tudja. A fiúknak meséltem magamról és ők is meséltek magukról. Barátok lettünk. Egész estéig szórakoztunk. Anyáék még mindig nem értek haza. Nagyon jól éreztem magam. Ők lettek az új barátok. Azt is mondták, hogy ők öten egy zenecsapat. Joe is. Azt kérdezték, hogy lennék én az énekesnő. Én nagy örömmel igent mondtam.
Szia :).
VálaszTörlésHa nem bánnod adnék egy tanácsot. A részeket írd hosszabbra és szépen fogalmazd meg őket. Úgy értem részlesebb legyen, szépen elmayarázva.
Pl. : "Még mindig itt vagyok a Kék - Szépségben, a kávémra várva. Kezeimmel a asztalt ütögettem, mikor hirtelen megpillantok egy fess fiatalembert. A pincért. Felszolgálta a kávémat, majd távozott. Lassan belekortyolok a csésze tartalmába, s meglepetten döbbenek rá, hogy épp kellemes, nem túl forró kávét kaptam. Az agyam kattog. Gondolataim zavarosak, miközben a sétáló embereket figyelem, az ablakon át, majd megpillantom türelmetlen kiskutyám. Farkát ide-oda csóválja, s rám vár. Órámra nézek. Dél körül jár. Óvatosan az asztalra helyezem az immáron üres csészét és a pénzt, majd elhagyom a helységet. Tappi becsomózta piros színű pórázát, melynek kifűzése rám várt. Vékony ujjaimmal bogozom, ki majd elindulok szeretet kiskutyám társaságában, aki romba döntötte tervem, miszerint sétálok még kicsit, s aztán térek haza."
És mé valami. Figyelj arra, hogy ne keverd a múlt időt a jelennel. Ez nagyon fontos. :).
Remélem nem sértettelek meg.
Nem sértettél meg. Köszi, hogy elolvastad és, hogy írtál véleményt. Ezekre én is gondoltam, de még eléggé kiskorú vagyok, hogy így megtudjam fogalmazni, ahogy te. De köszönöm szépen, és ha legközelebb lesz ilyen, akkor megfogadom a tanácsod! :* ;) :D
TörlésPuszika, Jenny