Szeretettel, Jenny
4. fejezet
Az első randi
Jenny szemszöge:
Reggel van.
Ásítottam egy nagyot. Mici dorombolására keltem fel. Elkészülődtem fél óra alatt, utána lementem a konyhába, reggeliztem, és anya megkért rá, hogy mennyek bevásárolni, mert holnap lesz a nagyi születésnapja. Én örömmel mentem vásárolni, Joe is velem jött a biztonság kedvéért, hogy nehogy sminkekre meg ruhákra költsem a pénzt, hanem tojásra,lisztre,kenyérre,tortára,sütikre,gyertyára stb. Mentünk is, és vettünk azokat ami a jegyzék papírra volt írva. Mikor már mindent megvettünk, ami kellett, indultunk hazafelé.
-Haló!- szólaltam a telefonba.
-Haló ki az?- hangzott el Messi hangja a telefonba.
-Én vagyok az a lány, akire kacsintottál meccs közben, és adtál egy telefonszámot- jelentettem ki.
-Emlékszem. Gyönyörű lány vagy, mi a neved?
-Jennifer Angela Diamond, de szólíts csak Jenny-nek.- mondtam, és teljesen megvoltam rémülve, hogy Messivel beszélek.
-Nagyon szép neved van. Eltudsz jönni a Kék-Szépségbe?- kérdezte Messi.
-Mi az a Kék-Szépség?
-Az egy étterem a Barcelonai stadion mellett.-magyarázta.
-Oké még meglátom.- válaszoltam.-De mikor?
-Háromkor jó lesz?-Kérdezte.
-Igen. De most mennem kell, szia!
-Szia!-búcsúzkodtunk.
El sem hittem, hogy Messivel beszéltem. Olyan furcsa volt. Mindjárt három óra. Mentem elkészülni.
A kedvenc ruhámat vettem fel:
Anyáéknak azt hazudtam, hogy még veszek valamit a nagyi szülinapjára.Szerencsére elhitték.
Kocsival mentem a stadion mögötti étterembe a Kék-Szépség-be. Szerencsére oda találtam. Amint bementem, nem láttam sehol sem Messit. Megnéztem a főasztalt, ott volt egy férfi, csak nem láttam az arcát mert háttal volt nekem fordulva.Ezt mondtam neki:
-Hahó!
Megfordult és Messi volt az, aminek én annyira örültem, hogy majdnem elájultam.
Majd ezt mondta:
-Te vagy Jennifer Angela Diamond?-kérdezte.
-Igen én vagyok-válaszoltam.
-Gyere ülj le! Hány éves vagy?
-Én 19. -válaszoltam, csak féltem, mert én tudtam, hogy Messi 27 éves, és nem-e vagyok túl fiatal hozzá.
-Én 27. -mondta.
-Hát ez nagyon jó.
Bemutatkoztunk egymásnak, rendeltünk enni, inni, később még beszélgettünk egy kicsit, és egyszer csak ezt kérdezi tőlem:
-Jenny, te szereted a focit?
-Nem annyira, de te vagy a kedvenc játékosom. -feleltem.
Messi furcsán rám nézett, és azt mondta, hogy mennie kell. Kifizette a vacsorát, és mind a ketten távoztunk az étteremből. Még utoljára elköszöntünk. Haza mentem és bevalltam a családomnak az igazat. Ők is furcsán rám néztek, mert nem tudták mit csináljanak hirtelen. Én teljesen megijedtem. De aztán mindenki elmosolyodott, amitől én is megnyugodtam, és azt mondták, hogy végre lesz normális fiúm. De annyira fáradt voltam, hogy mentem aludni, és mindig arra gondoltam, ahogy rám nézett Messi, amikor azt mondtam, nem annyira szeretem a focit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése